Gyártörténet

1856-ban Wilhelm Henrik Pabst a Magyar-Óvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet igazgatója vejével, Krauss Frigyessel növendékei számára létrehozott egy kiállítóhelyet, ahol népszerűsítette a különböző, bel-és külföldi mezőgazdasági gépeket.

A Helytartótanács 1857-ben kiadott gyárnoki engedélyével létrehozott manufakturális kisüzemben 25 fő munkás foglalkozott mezőgazdasági gépek és eszközök (ekék, boronák, kapálógépek és kukoricamorzsolók ) előállításával.

1862-ben érkezett a 23 éves Kühne Ede a Pabst-Krauss féle mosoni műhelybe, hogy elméleti és gyakorlati ismereteket szerezzen mezőgazdasági gépek tervezése terén. Krauss Frigyes és művezetője betegsége miatt a német fiatalember ritka ügyességgel.

1863-ban Kühne Ede – gyár művezetője – és Ludwig Róbert – würtembergi gazda – megvásárolták a Pabst-Krauss műveket.

Az 1865-ben kiadott képes prospektusban már szerepelt a háromsoros vetőeke, a négysoros mosoni dobvetőgép, különböző sorvetőgépek, és saját rendszerű kanalas vetőgép. A hazai viszonyokat ekkor még kívülről szemlélő ifjú felismerte, hogy a magyar mezőgazdasági gépgyártás csak akkor lehet a külfölddel versenyképes, ha egy-egy géptípus tömeges előállítására rendezkedik be.

1868-ban Kühne Ede feleségül vette Winter Károly, mosoni gabonakereskedő és földbirtokos leányát, házassága révén gyára anyagilag annyira megerősödött, hogy 1869-ben az üzem kizárólagos tulajdonosa lett.

1874-ben megvásárolta Mosonban Albrecht főherceg cukorgyári épületeit és egyes berendezéseit.

Az évszázad végéig rendkívül széles volt a gyártmányválaszték. Szerepeltek benne szőlőművelő- és váltvaforgató ekék, magtisztítógépek, műtrágyaszórók, ültető-, arató- és betakarító-, valamint cséplőgépek, továbbá lóval hajtott járgányok, takarmányelőkészítők, takarmánykamrák, tejgazdasági gépek, gőzgépek és szivattyúk.

Gyártmányai sok bel- és külföldi kiállításon nyertek érmeket és díjakat. Az 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállításon – a mai Országos Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár – 90 különböző mezőgazdasági géppel képviseltette magát a gyár. Az 1890-ben megrendezésre került bécsi kiállításon a magyar résztvevők közül a Kühne standja volt a legváltozatosabb.

1893-ban a 26.000 négyzetméter alapterületű telep 330 munkást és 18 hivatalnokot foglalkoztatott. A századforduló éveiben viszont a gyár kiterjedése már meghaladta a 40.000 négyzetmétert. Ebből 12.000 négyzetméteren műhelyek és raktárhelyiségek voltak. Tovább bővült a cég bel- és külföldi képviseleteinek száma.

1895-ben a közkereseti társaságként működő gyár átalakult betéti társasággá.

A kapitalizálódás útjára lépett, 20 hivatalnoknak és 600 munkásnak adott kenyeret a 6.000 főt számláló Mosonban. Ebben az időben a gyárat már iparvágány kötötte össze a vasútállomással.

Kühne Edét betegsége szanatóriumba kötötte, helyét jólképzett gépészmérnök fia, Kühne Károly és tehetséges munkatársa, Weegemann Adolf vette át.

Kühne Ede 1903. december 13-án, életének 65. évében elhunyt. Utolsó akarata szerint gyára asztalosműhelyében ravatalozták fel, majd munkásai vitték örökös nyugvóhelyére.

Gyermekei nevelését és tanulmányait úgy irányította, hogy azok átvehessék tőle a gyárat. Károly fia belső munkatársa és cégtársa volt. Ágoston 23 éves korában tragikus körülmények között elhunyt. Lóránt közgazdásznak készült. Leányai, Berta és Anna egészítették ki a népes családot.

Lóránt	Károly

Kühne Ede halála után a gyárat 1895-ben cégtársául fogadott fia, Kühne Károly és a cég beltagjai, özv. Kühne Edéné, Kühne Lóránt és ifj. Rauchbauer Károly (Kühne Ede veje, Kühne Berta férje) vezették.

1908.április 28-án a 600-700 főt foglalkoztató cég – a Hazai Bank bevonásával és 2 millió korona alaptőkével – közkereseti társaság részvénytársasággá alakult.

1912-ben korszerű vetőgépszerelő műhelyt létesítettek. A 250 lóerős gőzgépekkel felszerelt gyár évi gyártási képessége 300.000 korona volt, az árbevétel 10-15%-át a Bulgária, Románia, Szerbia, és Olaszország felé irányuló export tette ki. Ebben az időszakban robbanómotorokat és motoros cséplőgépeket is gyártottak. Még ez év októberében meghalt Kühne Károly, halála nagy veszteség volt a vállalat számára.

1915.május 1-jén Kühne Lóránt kérte a Győri Iparfelügyelőséget, hogy az üzemet helyezzék katonai felügyelet alá. A világháború során a gyár hadicikkek gyártásába kezdett, hadijárműveket, gránátokat, szekereket és lőszertaligákat készített a hadsereg részére.

A háború végén a gyár termelése visszaesett és az újjászervezéshez a Hazai Bank segítségét kellett igénybe venni, ami alaptőke emeléssel járt és egyúttal a részvénytöbbség a bank kezébe került.

A világháború befejezése után a mezőgazdasági gépek gyártása mellett más cégek által előállított termékek eladásával is foglalkoztak, pl. EMAG gőzcséplő, Munktells svéd traktor, Osborne amerikai arató- és fűkaszálógépek.

A világgazdasági válság a Kühne-gyárat is súlyosan érintette. A részvényesek által át nem vett, újonnan kibocsátott részvényeket a Hazai Bank vásárolta meg, amellyel megmentette a gyárat a csődtől. 1931-ben a Hazai Bank megszerezte a gyár részvényeinek 95%-át, amellyel teljes lett a bankuralom.

Az 1930-as években a termékszortiment tovább bővült baromfikeltetővel, kerékpár- és öntvénygyártással, valamint a mannheimi Strebel céggel való kooperációs radiátor- és kazángyártással.

Az 1941-ben készült, 775. katalógus tartalomjegyzékében a következő géptípusok és eszközféleségek szerepeltek: ekék, kultivátorok, boronák, réthasogató, hengerek, kapáló, vetőgépek, műtrágyaszórógépek, fűkaszálógép, aratógépek, szénagereblyék, benzinmotorok, rosták, csigatriör, konkolyválasztógépek, szecskavágók, tengeriszártépőgépek, répavágók, kukoricamorzsolók, darálógépek, kalapácsmalom, füllesztők, burgonyaosztályozó, burgonyazúzó, gyökmosógépek, takarmánykamra-berendezések, szőlőzúzók, szőlőprések, csávázógép, valamint répa- és burgonyapermetezőgép.

A II. világháború során a haditermelésre átállt cég aknagránátorokat és egyéb hadicikkeket gyártott. Igen jelentős munkákat végzett a szovjet katonai alakulatok részére, majd fokozatosan áttért a mezőgazdasági gépek gyártására.

1943-tól a gyár termelése a Földművelésügyi Minisztérium és az Ipari Anyaghivatal felügyelete alá került. 1944-ben Mosonba helyezték a párkánynánási Páncélos Központi Műhelyiskolát.

Mosonmagyaróvár felszabadulását követően, 1945. április 2-án Kühne Lórántot a gyár ügyvezető igazgatójává nevezték ki. Április 6-án megindult a termelés. Júniustól a Földművelésügyi Minisztérium felmentette a gyárat a frontmunkák alól, mivel a termelés 90%-át a Vörös Hadsereg kötötte le.

1946.augusztus 31-én, Kühne Lóránt nyugdíjba vonulásával a vállalat formailag is, véglegesen kiesett az alapító család kezéből.

1947.október 20-tól a KÜHNE is az állami vállalatok közé tartozott. A gyár végleges államosítása 1948. április 2-án történt meg, ekkor került a Nehézipari Központ irányítása alá.

Az államosítás után új élet kezdődött meg a gyárban. Megszűnt a radiátor-, kazán- és kerékpárgyártás és új mezőgazdasági gépek jelentették a gyár profilját. A régi hagyományos kisüzemi gépek mellett megkezdődött a traktorvontatású talajművelő, vető- és műtrágyaszóró gépek, aratógépek, kazalozók, járvasilózó, kukorica betakarítógépek gyártása.

Az 1963-as év döntő változást hozott a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár életében. A Minisztertanács határozata alapján a gyárhoz csatolták a Szentgotthárdi Kaszagyárat és a Szombathelyi Mezőgazdasági Gépgyárat. A komplexum központját Mosonban építették ki.

1966-tól a termelés szerkezete a nagyberendezések irányába tolódott. Megvalósult a karbantartó és szerszámüzem, üzembehelyezték a villamosenergia-fogadóállomást és a fékszerelvény üzemet, továbbá felújították a kísérleti műhelyt.

1968 után a gyár Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozott. Ekkor csatolták hozzá a Kaposvári Vas- és Fémművet. A három gyáregységgel megerősödve nemcsak a termelés volumene nőtt meg, hanem a gyártmányválaszték is szélesedett.

A mezőgazdasági gépek eladásával az AGROTRÖSZT, a pótalkatrészek forgalmazásával a MEGÉV foglalkozott, 1968-tól liberalizálták a többcsatornás értékesítést, egyre jobb kapcsolat alakult ki a gyár, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok között.

1968-78. között a vállalat exportjának 95%-át a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat bonyolította le. Az 1969-ben kötött szerződést követően a rubelexport 83%-a a Szovjetunióba irányult. A KGST-országokon kívül meghatározó volt az Olaszországba, Nagy-Britanniába, NSZK-ba, Iránba, Franciaországba és Svédországba történő kivitel. 1972-től épült fel a tűzihorganyzó.

1974.január 1-jétől a Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alól átkerült a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alá, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatok Trösztje szervezetébe. Ebben az évben rekonstruálták a festőüzemet és választott rendszerű csatornahálózatot létesítettek.

1976.január 1-jétől a vállalatkomplexumból kivált a szombathelyi és a kaposvári gyáregység. Az átszervezések nagy gondokat okoztak a jelentős mérvű szakosított együttműködés miatt. A gyártmányválaszték kiegészült takarmánykeverő, gyorsszárító, feldolgozó és pogácsázó berendezésekkel.

A Kohó- és Gépipari Minisztérium határozata alapján a KÜHNE Mezőgazdasági Gépgyár 1978. január 1-jétől a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárhoz került. A profiltisztítást követően különféle licencek felhasználásával nagyteljesítményű, korszerű ekéket, tárcsákat, kukorica- és gabonavető gépeket fejlesztettek ki. A baromfitartás berendezéseit gyártották tovább nagy sorozatban.

A 12 esztendeig tartó együttműködést követően a gyár 1990. január 1-jétől ismét önállóvá vált és KÜHNE Mezőgazdasági Gépgyár néven szerepel a hazai gépipari vállalatok sorában. 1993. június 30-i fordulónappal a vállalatot részvénytársasággá alakították át.

1997 évben a gyár magyar tulajdonú magánkézbe került. A tulajdonos által bevezetett stratégia – folyamatos innováció, kifogástalan minőség, vevőorientált értékesítés – Magyarország tradicionális gépgyárát és termékeit ismételten a mezőgazdasági szakemberek figyelmének középpontjába állította.

1999-ben vásárolt dokumentáció alapján a 9,5 m-es autóbuszok önhordó karosszériájú vázainak gyártása kezdődött, melyeknek készre szerelését a cégcsoporton belüli Kravtex Kft végezte.

2000 második félévétől az autóbusz gyártmányválaszték bővülésével elkezdődik a 11 m-es autóbusz vázak kis sorozatú gyártása. A licenc gyártási dokumentációk mellett elkezdődött az autóbuszváz részegységek saját fejlesztése. A gyártókapacitás folyamatos bővül.

2002 -ben a 22. Agro+Mashexpo kiállításon új fejlesztésű Cyclon szemenkénti vetőgépünk Nagydíjas termék lett

2004-ben a 23. Agro+Mashexpo kiállításon új fejlesztésű KÜHNE 6210 gabonavető különdíjban részesült

2005-ben megjelenik a 12 m-es változat, majd a saját fejlesztésű csuklós 18 m-es autóbusz , melyeknek vázszerkezeti gyártása mellett már szerelési részegységeinek jelentős része is a cégnél kerül kialakításra .

2006-ban a KÜHNE 150. évfordulójára jelentős beruházások valósulnak meg és átadásra kerül a gyár történelmi múltját bemutató múzeum is.

2007-ben a 12 és 18 m-es autóbuszcsaládok továbbfejlesztése mellett mezőgazdasági gépválasztékunk is bővül a KMG 4,3 m-es kompaktorral , mely a 25. Agro+Mashexpo kiállítás különdíjjal kitüntetett terméke lett.

2008 évben átadásra került az új mintegy 10600 m2-es alapterületű autóbuszgyártó csarnok melyben többek között új 6 állásos festő üzem is helyet kapott.

2009 az új generációs 100 %-ban magyar fejlesztésű Citadell autóbusz elkészítésének jegyében telt, mely az eddigi hagyományoktól eltérően Cummins erőforrást kapott.

2010-ben a Citadell autóbuszcsalád 19 m-es csuklós Cummins motoros változata került kialakításra.

2011-ben folytatva a Citadell autóbuszcsalád termék szortiment bővítését elkészült a FPT (fiat) motoros 12 m-es szóló és 19 m- es csuklós teljesen alacsonypadlós változatai , és a szériagyártásra történő felkészülés. GOP pályázat keretében 19,5”-os kerékrendszerű autóbuszcsaládjaink modernizációs programjába kezdtünk, melynek eredményeként elkészült az Econell 12 alacsony belépésű, akadálymentesített elővárosi autóbusz Euro 5 EEV motorral. A vállalat a 76. OMÉK -on kiváló teljesítményéért elismerő oklevélben részesült.

2012 tavaszán a modernizációs program keretében elkészült az Inovell 12 m-es normál padlómagasságú, helyközi autóbusz változat, majd ősszel a távolsági Optinell 12 is bemutatásra került. A forradalmasított gyártástechnológiának köszönhetően új nagyértékű termelő berendezésekkel lett versenyképesebb a cég.

2013-ban autóbuszaink Euro 6 emissziós szintű motorbeépítésébe kezdtünk, nagyobb teljesítményű motorok és robotizált , valamint automata váltó párosításokkal.

2014-ben folytatódott az Euro 6 motorral szerelt prototípus autóbuszok kialakítása, és a termelékenység növelése érdekében új technológiai folyamatok bevezetése. Új mezőgazdasági berendezésekkel jelentünk meg, melyek közül a 4 m-es Nehézkultivátort AGROmashEXPO hazai termékfejlesztési különdíjjal ismerték el.

2015-ben kapacitásnövelés beruházás keretében az autóbusz gyártócsarnok 5600 m2 es gyártóterülettel való bővítése valósult meg.

2016 év elején GINOP pályázat keretében CREDO könnyűszerkezetű 10 m-es autóbuszcsalád termékvonal fejlesztése kezdődött, Magyarországon elsőként megépített fejlett vészfékező rendszer beépítésével.

Bemutattuk legújabb fejlesztésű berendezésünket, a 6 m- es precíziós talajelőkészítőt, melyet az AGROmashEXPO különdíjával jutalmaztak A vállalat 160. évfordulója alkalmából múzeumbővítés mellett jelentős arculatváltás a cég megjelenésében.

Produktumaink kifogástalan minőségét az MSZ EN ISO 9001:2009 szabvány feltételeinek betartásával garantáljuk.